A szén-monoxid (CO) az alattomos „gyilkos”, mert színtelen, szagtalan, a levegőnél kisebb sűrűségű, ugyanakkor rendkívül mérgező gáz. A fűtési idényben menetrendszerűen jönnek hírek halálos szén-monoxid-mérgezésekről. Pedig karbantartással megelőzhető, szén-monoxid-érzékelővel kiküszöbölhető lenne a tragédia.
A szén-monoxid már viszonylag kis koncentrációban mérgezést okoz. Ennek oka, hogy a szervezeten belül sokkal erősebben kötődik a vérben található hemoglobinhoz, mint az oxigén, ezzel megakadályozza az oxigénszállítást.
A szén-monoxid-mérgezés jellemző tünetei:
- szédülés,
- fejfájás,
- émelygés, hányinger,
- zavartság, amelyeket később
- eszméletvesztés,
- szívritmuszavarok,
- aluszékonyság,
- rossz esetben légzésbénulás
- majd halál követ.
A tünetek jelentkezésének gyorsasága a szén-monoxid koncentrációjától függ:
- ha a vér hemoglobinja által megkötött szén-monoxid koncentrációja eléri a 20 százalékot, enyhe tünetek jelentkeznek,
- 30–40 százalékos koncentrációnál már zavart, aluszékony lesz a beteg.
- Amennyiben ez az érték eléri a 80 százalékot, akkor a mérgezés azonnali halált okoz.
Ha tehát a helyiség levegőjében a szén-monoxid koncentrációja 6400 ppm (part per million – milliomod rész), akkor 1–2 percen belül jelentkeznek az előbb említett tünetek, ami 20 percen belül halálhoz vezethet.
A háztartásokban a szén-monoxid szinte kizárólag tökéletlen égés során keletkezik, ennek oka:
- vagy a nyitott égésterű tüzelő- (esetleg melegítő- vagy sütő-) berendezés nem megfelelő állapota és/vagy
- a füstelvezetés elégtelen volta, esetleg
- a nyitott égésterű tüzelőberendezés helyiségének nem elegendő levegőellátása.
A szén-monoxid-érzékelő
A szén-monoxid-mérgezés megelőzése érdekében ajánlott szén-monoxid-érzékelőt fölszerelni. Napjainkban már többféle szén-monoxid-érzékelőt lehet vásárolni. Közös bennük, hogy ha a környezetükben a szén-monoxid koncentrációja egy bizonyos szintet elér, akkor éles hanggal jeleznek; rendelkeznek úgynevezett teszt funkcióval és korlátozott az élettartamuk, rendszerint néhány év – ez utóbbit fontos észben tartani! Lényeges, hogy az érzékelők jelezzék az esetleges meghibásodásukat, a tápláló zsebtelep lemerülését és az élettartamuk végét: ezek történhetnek fény- (LED) és/vagy hangjelzéssel.
Léteznek digitális szén-monoxid-érzékelők is: ezek a fentieken túl az aktuális szén-monoxid-koncentrációt is megjelenítik a kijelzőjükön. Gyártanak olyan szén-monoxid-érzékelőket is, amelyek füst és/vagy más gáz (például földgáz, szén-dioxid) érzékelése esetén is riasztanak.
A szén-monoxid-érzékelőkkel kapcsolatos legfontosabb előírásokkal az EN50291 szabvány foglalkozik. Ez előírja azokat az időintervallumokat, amelyeken belül az érzékelőknek adott szén-monoxid-koncentráció esetén jelezniük kell a közvetlen életveszélyt.
Tápellátásuk, telepítésük
Az érzékelők működhetnek a 230 voltos villamos hálózatról, zsebtelepről vagy pedig szünetmentes tápegységről, tehát a betörés- vagy a tűzjelző központ tápjáról. Az, hogy melyik tápellátást alkalmazzuk, attól függ, hogy a tüzelőberendezés rá van-e kötve a villamos hálózatra vagy sem. Ha a tüzelőberendezés a villamos hálózatról működik, mint a cirkó, akkor a szén-monoxid-érzékelő is működhet onnan, hiszen esetleges áramszünet esetén a tüzelőberendezés sem működhet, így szén-monoxidot sem termelhet. Ha viszont a tüzelőberendezés működése független a villamos hálózattól, például a kandalló esetében, akkor zsebtelepről vagy szünetmentes tápegységről működő érzékelőt kell alkalmazni. Az érzékelők nemcsak különálló eszközként alkalmazhatók, hanem megfelelő kimenetekkel az épület vagy lakás biztonsági rendszerébe is integrálhatók. „Nyitott/zárt” (NO/NC) érintkezős relé segítségével például az esetleges riasztás távolabbi helyre is befuthat, a betörés- vagy tűzjelző rendszer hangjelzőit is megszólaltathatja, valamint működésbe hozhat egy ventilátort a vészhelyzet csökkentésére. Ha pedig az érzékelők párhuzamosító kimenettel rendelkeznek, akkor az adott érzékelő jelzése esetén az összes összekötött érzékelő tud riasztani.
Elhelyezésük
A szén-monoxid-érzékelőt célszerű minden olyan helyiségben elhelyezni, ahol nyitott égésterű tüzelőberendezés működik, a tüzelőberendezéstől mintegy 1,5–3 méter távolságra. Mivel a szén-monoxid sűrűsége valamivel kisebb, mint a levegőé, ezért a meleg levegőhöz hasonlóan mozogva először közvetlenül a mennyezet alatt gyűlik össze: így az érzékelőket a mennyezet közelébe vagy a mennyezetre célszerű szerelni. Ha csak egy érzékelőt szerelnek fel, és a tüzelőberendezés nem a hálószobában van, akkor az érzékelőt a hálószobába vagy annak bejárata közelébe érdemes elhelyezni. Olyan helyiségekben, amelyek viszonylag távol vannak a tüzelőberendezéstől, az érzékelőket fejmagasságba helyezik el (~150 cm, hálószobában: ~60 cm). Oda kell szerelni azokat, ahol nem károsodhatnak, rongálódhatnak meg, például valami nekik ütődhet és, ahol szabadon „jár” a levegő, de nincs huzat.
Folytatás Facebook-kal