Földházak a földréteggel fedett épületek, előnyeik közé tartozik az energiatakarékos a fenntartásuk, hogy belső klímájuk állandó, és beolvadnak a természetes környezetbe.
Az emberiség ősidők óta használt földréteggel fedett, védett hajlékokat, kezdve a barlangoktól az összetettebb, testre szabottabb konstrukciókig szinte minden földrészen. Az iparosodás során a földházak fokozatosan feledésbe merültek: a fejlett országokban az 1970-es évek olajválsága és a „vissza a természethez” mozgalmak nyomán kezdtek újra megjelenni. A régebbi és a mai földházak között azonban óriási a különbség, ma már modern technológiák és anyagok felhasználásával készülnek, és a lakóterük egyáltalán nem sötét, hideg, nyirkos és rossz levegőjű, és nem okoz bezártságérzést (klausztrofóbiát) sem.
Előnyök
A földházak főbb előnyei:
- energiatakarékosabb a fenntartásuk, különösen passzív szoláris tervezést is alkalmazva,
- a belső hőmérsékletük kevésbé változik, mint a hagyományos épületeké,
- ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben és
- beleolvadnak a természetes tájba.
A földházak fenntartása egyrészt azért energiatakarékosabb, mert a vastag földréteg jó hőszigetelő; másrészt a földhő felhasználható mind a fűtéshez (télen), mind hűtéshez (nyáron); harmadrészt azért, mert általában nem igényelnek külső karbantartást (festés, vakolás). A belső hőmérséklet állandóságához hozzájárul, hogy a föld hőmérséklete 3 méternél nagyobb mélységekben már gyakorlatilag napszaktól és évszaktól függetlenül állandó, és az adott terület éves átlaghőmérsékletével egyenlő. A lakótér feletti vastagabb földrétegnek hangszigetelő hatása is van.
Hátrányai
A földházaknál – elsősorban nem körültekintő tervezés, kivitelezés esetén – problémákat okozhat
- a nedvesség lecsapódása a lakótérben,
- a vízszivárgás, valamint
- a lakótér rossz akusztikája és
- a gyengébb levegőminőség.
A nedvesség belső lecsapódásával végső soron a nélkülözhetetlen vízszigetelő réteg miatt kell számolni: ugyanis a fedő földréteg nem akadályozza meg a csapadékvizek leszivárgását.
A belső vízszivárgást pedig rendszerint a vízszigetelő réteg nem megfelelően kialakított csatlakozásai, áttörései okozhatják (például a különböző funkciójú csöveknél).
A lakótér akusztikája a belső tér megfelelő kialakításával javítható, a levegő minősége pedig szellőzéssel.
Típusai
A földházakat kialakításuk módja alapján három csoportba sorolhatjuk:
- földréteggel fedett házak,
- hegy vagy domb oldalában kialakított földházak, valamint
- a föld alatt kialakított házak.
A földréteggel fedett házakat teljesen vagy részlegesen a föld szintje felett alakítják ki, egy vagy több külső fallal rendelkeznek, és részben vagy teljesen földréteggel fedett tető fedi. Mivel az ilyen épületek a talaj szintje felett helyezkednek el, ezért a nedvességgel kapcsolatos problémák sem okoznak annyi gondot.
A hegy vagy domb oldalában kialakított földházak fő jellemzője, hogy rendszerint csak egy oldaluk néz a külvilág felé, ezért ennek célszerű tájolása az északi féltekén a déli, a déli féltekén pedig az északi irány.
A teljesen föld alatt elhelyezkedő földházak esetén egy adott területről kitermelik a földet, majd ott kialakítják magát a házat, végül a kitermelt földdel befedik azt. Az ilyen típusú földházaknak nem kötött a tájolása, középen egy nyitott udvarral rendelkeznek, ahonnan a helyiségek a fényt és a levegőt kapják (ezért átrium elrendezésű földházaknak is nevezik azokat).
Elhelyezés
Földházak építése előtt nagyon lényeges a helyszín alapos felmérése, mivel annak vonatkozásai külön-külön és együttesen is sokban befolyásolják az építeni kívánt ház jellegzetességeit.
A szűkebb környezet legfontosabb tényezői:
- a terület topográfiája (domborzata),
- helyi klímája,
- a növénytakaró jellege és
- a talaj(ok) típusai.
A terület topográfiája meghatározza, milyen típusú földházat építhetünk: például sík területen a föld alatt kialakított földházak építése célszerű, ugyanakkor például egy északra néző hegyoldalba épített földház esetén kevesebb beeső napsugárzással kell számolni.
Az adott terület klímája – amely lehet: hideg, mérsékelt, meleg, valamint száraz vagy nedves – szintén erősen befolyásolja, hogy a földházak tervezésekor milyen szempontokat kell nagyobb súllyal figyelembe venni, például a hűtés, fűtés, nedvesedés kapcsán, hogy a lakótér klímája optimális legyen.
A növényzet szerepe a védő földrétegen kettős: egyrészt védi azt az eróziótól, másrészt pedig a gyökerek által felszívott víz révén csökkenti annak nedvességtartalmát. A földház körüli fák valamekkora védelmet nyújthatnak az erős szelek ellen, viszont a beeső napsugárzás mértékét is csökkenthetik.
A talaj típusa annak a vízzel szembeni viselkedése (vízelnyelés, vízáteresztés), valamint a teherbíró és hőtároló képessége miatt fontos. A vízelvezetés és teherbírás szempontjából megfelelőek a homokos, kavicsos talajok, illetve ezek keveréke, amelyek ugyanakkor olvadás és fagyás során sem változtatják nagyobb mértékben a térfogatukat. A homok és agyag párosítása nem ad egybefüggő, kompakt keveréket, ezért hajlamos az erózióra. Az agyagos talaj magában kevéssé hajlamos az erózióra, viszont elnyeli a nedvességet, és emiatt a fagyás-olvadás, valamint a hőmérséklet-változás (kiszáradás) a térfogatának változását okozza.
A talajvíz szintjére és ingadozásának mértékére szintén tekintettel kell lenni a tervezés során: a földházat célszerű a talajvíz szintje felett kialakítani.
A leendő lakóhely felmérése során fontos még figyelmet szentelni a szóban forgó területen a rákkeltőnek ismert radon (Rn) koncentrációjára. A radon gázhalmazállapotú anyag, amely a föld mélyében levő radioaktív anyagok egyik köztes bomlásterméke: koncentrációja egyes helyeken, Magyarországon például Mátraderecskén nagyobb mértékű lehet és rossz szellőzés esetén, ami a földházak esetleges velejárója a lakótérben is felhalmozódhat.
Építés
A régebbi idők földházai kövek és fagerendák felhasználásával készültek, mint például Izlandon, esetleg a sziklába, mint például az Egyesült Államok délnyugati államainak egykori pueblo indián őslakói vagy félig a földbe vájták őket, mint például a honfoglalás és Árpád-kori őseink.
A mai földházak főbb építési fázisai:
- földmunkák,
- az alapok, aljzat és a falak kialakítása,
- a víz és elektromos vezetékezés kiépítése,
- a födém kialakítása,
- víz- és hőszigetelés,
- a fedő földréteg kialakítása,
- végezetül pedig a belső és a maradék külső munkák elvégzése.
A házak építése értelemszerűen viszonylag nagy földmunkával jár. Ha hegy- vagy domboldalban alakítjuk ki, akkor annak bizonyos mértékű lejtése felett lényeges a talaj/kőzet stabilitása is: a kivitelezéssel járó földmunkák miatt előfordulhat, hogy utólag külön meg kell erősíteni azt omlás vagy csuszamlás ellen.
A mai földházak teherhordó szerkezetei főleg vasbetonból készülnek, mivel az megfelelő teherbíró képességgel rendelkezik, és könnyen elérhető, kezelhető; de használhatók téglák és beton falazóelemek is, bár ezek inkább a belső válaszfalak kialakításához. A talajjal érintkező fa és acél alkalmazása (a korhadás és korrózió miatt) fokozottabb körültekintést igényel.
A földházak esetén elengedhetetlen a körültekintően megtervezett és kivitelezett vízszigetelés, mivel ennek hiányosságai később elkerülhetetlenül kiütköznek. A vízszigetelő réteg(ek)et a teherhordó szerkezet külső részén kell kialakítani, célszerűen több rétegben. Az első réteg (például módosított bitumen) egyrészt tömíti a teherhordó szerkezet csatlakozásait, illetve az anyagában levő repedéseket, pórusokat; másrészt pedig esetlegesen megfelelő adhezív alapot biztosíthat a második réteg (például műanyag lemezek) számára.
Szintén ajánlott a vízszigetelő rétegre egy hőszigetelő réteget telepíteni (például poliuretánból), amelynek feladata kettős: egyrészt védi az előbbit a fagykároktól, másrészt pedig további hőszigetelést jelent a lakótérnek. Az anyagoknak ellenállónak kell lenniük az öregedéssel, valamint a gyökerek roncsoló hatásával, továbbá a rovarokkal és rágcsálókkal szemben.
A tökéletes vízszigetelés és a földházak viszonylagos zártsága nem megfelelő természetes szellőzés esetén a belső levegő minőségének romlását, valamint a légnedvesség belső kondenzációját okozhatja. Ezért esetenként a kellő mértékű légcserét mesterségesen kell megoldani, például talajba fektetett hőcserélővel: ez a kívülről beszívott levegőt egy, a talajba fektetett hőcserélőn vezeti át, így az átveszi annak hőmérsékletét – télen hűt, nyáron fűt. A föld szintje alatt kialakított földházaknál nagy mennyiségű csapadék lehullása esetén fennáll az elöntés veszélye, ezért az esővíz-elvezetésről megfelelő mértékű elvezetéséről szintén gondoskodni kell.
Folytatás Facebook-kal