Régi borospincéből építész műterem Budajenőn

Felújtani, átalakítani, az eredeti funkciókat elhagyni és újragondolni, komoly munka, de látva az eredményt, kimondhatjuk: megéri fáradozni.

Ha Bécsben az egykori gázgyár ikonikus körépületei ma működhetnek otthonként, irodaházként, rendezvényközpontként, ha nyugdíjazott hajók lehetnek koncerthelyszínek, pajták pedig vendégházak, vagy éttermek, akkor egy pince sem csak arra lehet jó, hogy boroshordók sorakozzanak a gyomrában. Utóbbira mutatunk egy érdekes példát, miután ellátogattunk a Zsámbéki-medencében fekvő Budajenő hangulatos pincesorára.

A Budapest központjától alig húsz kilométerre található Budajenő kiemelkedő rendezvénye a Szüret és borünnep. Ilyenkor a Zsámbéki-medence kétezer lelkes községének fő ütőere, az átmenő forgalmat is bonyolító Kossuth Lajos utca fesztiváljelleget ölt. Az ide látogató vendégek és helyiek, az árusok és a kiállító borászatok, bortermelők élettel töltik meg ezt a mintegy négyszáz méteres útszakaszt, illetve a rendezvényközponttá alakított magtárat.

A budajenői borünnepen sétálva, nézelődve az ember nem is gondolná, hogy a pincék között akad egy, amelyik a hétköznapokban egészen más funkciót tölt be, mint hogy vidám borozgatáshoz biztosítsa a helyszínt. Ez a bizonyos pince ugyanis egy munkahely, mégpedig egy három fő számára berendezett műterem.

Amíg a külső, fából készült, tömör köpönyegajtó ki nem nyílik, addig semmi nem utal arra, hogy mögötte egy régi, beomlott pince „újrahasznosításából” megszületett iroda tűnik fel.

„Otthon (ugyancsak budajenői házában – a szerk.) már nem tudtam megteremteni magamnak a nyugodt munkához szükséges körülményeket, a budapesti iroda lehetőségét pedig a korábbi fővárosi tapasztalataim alapján vetettem el magamban” – nyilatkozta portálunknak az újragondolt borospince megálmodója és tervezője. Kuli László egy olyan vékony mezsgyén haladva kereste a megoldást, amelyik közel van az otthonához, nem kell bejárnia Budapestre, de közben tud nyugodtan dolgozni, illetve ügyfeleket kellemes környezetben fogadni.

Szomorkodás helyett új elhatározás: egy romos pince felújítása

Megoldásként így vette számításba a helyi védelem alatt álló budajenői pincesort, amit sokan csak szomorkodva néztek, ahogyan a kihasználatlanság miatt az enyészet folyamatosan bekebelezi. Az építészt motiválta annak lehetősége, hogy ha nem is az eredeti funkciója szerint, de megmutat egy olyan megoldást, amivel élővé lehet tenni ezeket a pincéket.

Amikor az önkormányzat tíz éve elkezdte felújítani a kétszáz méter hosszú picesor előtti járdát, a sűrű bokrok takarásából bukkant elő ez a pince. Pontosabban csak pincehely, mert ahogyan A tanú című filmben Pelikán József gátőr rohamléptekben felhúzott új házán, úgy ezen sem volt se ajtó, se ablak. De gyakorlatilag még falak sem, mert az egykori pince valamikor a ’70-es években beomlott. Az akkori tulajdonosnak nem volt pénze a felújításra, így a pincerom tulajdonjoga a tanácshoz került. Ezután lefalazták, betömedékelték, vagyis a gödörré „lefokozott” expincét telehordtak földdel és szeméttel. Erre bizonyíték, hogy a pincehely megtisztításakor a korabeli tárgykultúrának olyan ikonikus hírmondói kerültek elő, mint a Wu2 sampon klasszikus kis hengerformájú flakonja, vagy az akkor használatos öblös fazonú sörösüvegek.

Ha már pince, azért legyen benne bor is

„Azért vágtam bele ebbe a nem mindennapi építkezésbe, mert szerettem volna megmutatni a helyieknek, hogy egy pince nem csak borászati célra használható. Tudtam, hogy a bezzeg a mi időnkben felütésű kesergéssel biztosan nem tudjuk megőrizni az utókornak azt, amit ez a hangulatos pincesor nyújtani képes” – fogalmazott az építész.

Kivitelező társával, barátjával közösen tervezték meg az új pincét, nem titkoltan azzal a szándékkal is, hogy amikor nem irodaként, akkor az eredeti funkciójához kicsit visszakanyarodva, baráti poharazgatások helyszíneként is működhessen.

Csak nehogy omlás legyen a vége!

A kivitelezésnél figyelembe kellett venni, hogy a területet mindkét oldalról falazott, működő pincék határolják. Ráadásul nem keskeny, hanem úgynevezett présházas pincék, amelyekbe belépve, majd 4-5 lépcsőfokot lefelé haladva egy nagy, boltozott térbe érkezünk. Mivel ezeknek a statikai biztonságára figyelemmel kellett lenni, a készülő pince belső hasznos szélességét 3 méternél nagyobbra nem lehetett kiterjeszteni, amennyiben a túlvállalt rizikó miatt a tervező-tulajdonos nem akart egy helyett rögtön három pincét is megépíteni, az esetleges beomlások miatt.

Statikussal egyeztetve végül az a megoldás született, hogy a pincét két méteres szakaszonként kiásva, azokat oldalirányba megtámasztva haladnak folyamatosan befelé. A két szomszédos pince falai közé állítható hosszúságú acél doka lábakat helyeztek el, hogy biztosítsák a folyamatos támasztást.

Ha az adott két méteres szakasz már ebben a fázisban volt, a vasbeton aljzat kiöntése után mintegy másfél méteres magasságban felhúzták oldalra a zsalufalat. Amikor a falak megszilárdultak, befelé haladva újabb szakaszt támasztottak, falaztak. Miután tíz métert haladva elértek a pince belső falának a vonaláig, a beton megszilárdult, a támaszok kikerültek, a pince pedig úgy festett, mint egy nagy, felül nyitott cipősdoboz, amelynek elöl van egy ajtaja.

Ami nélkülözhetetlen: a jó pincemester

A pince munkahely funkciója, az itt használt elektronikus eszközök, a papír dokumentumok egyaránt megkövetelték a száraz levegőt, ezért a falak oldalt, és felül is vízszigetelő réteget kaptak belülről. A téglaboltozatot egy környékbeli pincemester irányításával húzták fel, és az ő több évtizedes tapasztalatára volt szükség akkor is, amikor munkagép segítségével földdel fedték be a pincét. Miután felül egy szintbe jött a teljes pincesorral, fűmaggal vetették be a tetejét, hogy minél hamarabb beleolvadjon a környezetébe.

Alapos előre gondolkodást igényelt a villanyszerelés, hiszen az ilyen, úgynevezett látszó tégla belső falon nem lehet utólag vésni. Erre való tekintettel az építkezés során a tégla és a beton közötti hőszigetelésben helyezték el a gégecsöveket, és a megfelelő helyeken kialakították a kiállásokat a lámpatestekhez, illetve a dugaljakhoz.

A belső tér a kémény beépítésével, a válaszfalak felhúzásával érte el végleges beosztását, eszerint a pince végében kapott helyet egy konyha, illetve a mellékhelyiség mosdóval. Mivel a csatorna a műterem feletti utcán fut, a szennyvíz elvezetéséhez szivattyút, ehhez pedig szükségszerűen darálós wc-t kellett alkalmazni.

Munka és kikapcsolódás a ropogó tűz mellett

A hideg évszakokban a fűtést két eszköz hivatott biztosítani: egy jó hatásfokú elektromos fűtőtesttel 16-17 fokon lehet gazdaságosan temperálni a levegőt, a 20-21 fokhoz szükséges további hőt pedig sparhelttel egybeépített cserépkályha adja.

Természetes fény nem csak a fa ajtó mögötti üvegajtón, hanem a tetőről, egy fénycsatornán keresztül is bejut a helyiségbe. A befüvesített pincetetőn első ránézésre ez úgy néz ki, mint egy szellőző nyílás. Közelebb érve aztán már jól látszik rajta a félgömb alakú műanyag buborék, ami begyűjti, majd prizmák, fényszórók segítségével nagy hatékonysággal továbbítja a napfényt a belső térbe. Ez a megoldás jól illeszkedik az itt működő Solarchitect építésziroda nevéhez, ami a legtriviálisabb értelmezés szerint a szoláris energia épületekben való hasznosítását jelenti.

Minimális térerő, maximális elmélyülés

„A vezetékes telefon, illetve az internet rendelkezésre áll, azonban egy kis hibája van a helynek. Bár ez nézőpont kérdése, hogy egyáltalán valóban probléma-e: a pincében a térerő mérsékelten van jelen. Ezért, ha munka közben nyugalomra vágyok, a telefonomat magamnál tartom, mert az asztaloknál már nulla csíkos a jel, így védve vagyok a hívásoktól. Ha viszont elérhető szeretnék lenni, a bejárati ajtó közelében teszem le a mobilt, ott már rátalál a térerő, a hívó fél pedig rám” – osztotta meg portálunkkal a nyugodt munka titkát Kuli László.

A pinceműteremben laptopokat használnak, minden másnak megvan a helye egy szekrényben, így a munkahely néhány perces pakolással, illetve az asztalok, székek áthelyezésével egy olyan hellyé alakítható, ahol a tervek, rajzok, határidők helyét átveszik az Etyek-Budai borvidék nedűi, a párlatok, a jó társaság és a jó kedv.