A kertben szinte egész évben, a konyhában pedig a hét minden napján keletkeznek olyan szerves hulladékok, melyek komposztálásra alkalmasak. Komposzt ládát készen vásárolhatunk vagy magunk is barkácsolhatunk, ez azonban a nulladik lépése a folyamatnak. Nem mindegy ugyanis, hogy mi és hogyan kerül a komposztálóba.
A háztartási hulladék harmadát komposztálható szerves anyag teszi ki, amelyet az általános gyakorlat szerint a szervetlen hulladékokkal keverve szállíttatunk el háztartásunkból. De természetes környezetben ezekből az anyagokból a növények számára hasznos, magas humusztartalmú anyag képződik. A komposztálás során ezt a folyamatot másoljuk le, kis munkával és odafigyeléssel ideális körülményeket teremthetünk „hulladékunk” hasznos anyaggá alakulásához. A végterméket, az érett komposztot a kertünkben dísznövények és haszonnövények talajának javítására, vagy lakásunkban cserepes növények ültetésekor földdel elkeverve egyaránt felhasználhatjuk. Sőt, ez által harmadával csökkenthetjük a háztartásunkból kibocsátott hulladékot, enyhítve környezetünk terhelésén. Ha pedig a helyi szabályozás engedi, kisebb űrtartalmúra tudjuk cserélni hulladékgyűjtőnket, csökkentve szemetünk elszállításának díját.
A komposztálással a szerves hulladékokban található hasznos tápanyagokat visszajuttatjuk a természet körforgásába. A „hagyományos” hulladékkezelési eljárások (égetés, lerakás) során ezek az anyagok kárba vesznek.
A növényi maradványok lebontását gombák és baktériumok végzik, majd komposzttá alakítását rovarok, giliszták fejezik be. Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy optimális körülményeket biztosítsunk a folyamathoz, hogy a szerves hulladék a lehető legrövidebb idő alatt alakuljon át.
Három tulajdonság határozza meg, hogy a komposztálódás gyorsan és zökkenőmentesen , megy-e végbe:
- az anyag összetétele,
- oxigénellátottsága és
- nedvességtartalma.
Összetétel: a gyors humuszképződés érdekében megfelelő arányban kell jelen lennie a szénnek és a nitrogénnek komposztunkban. A zöld, nedvdús anyagok a szükségesnél több nitrogént tartalmaznak, amíg a száraz, fás anyagokban a szén aránya haladja meg a szükséges szintet. Így minél sokrétűbb a szerves hulladék összetétele, annál gyorsabban megy végbe a folyamat, valamint a végtermék humusztartalma is magasabb lesz.
Oxigénellátottság: a komposztálás folyamatában aerob baktériumok és gombák vesznek részt, tehát a működésükhöz oxigénre van szükség. Amennyiben a komposzt oxigénellátása nem megfelelő, az anaerob (oxigén nélküli) organizmusok nyernek teret, és a kívánatos korhadás helyett rothadás megy végbe. Ez esetben a végtermék felhasználhatatlan lesz, ráadásul a folyamat a szagmentes korhadással ellentétben kellemetlen bűzzel jár.
Nedvességtartalom: ha túl száraz a keverékünk, leáll a mikroorganizmusok szaporodása, így maga a bomlási folyamat is. A magas nedvességtartalom az oxigénellátást akadályozza, így az említett okokból rothadáshoz vezet. A nedvességtartalmat könnyedén ellenőrizhetjük. Száraznak akkor számít, ha a komposzt könnyen szétesik, porlad. Ha összenyomva vizet enged, akkor viszont túl nedves. Akkor megfelelő, ha a két állapot között van, és összenyomva egybetapad.
Komposztálás a gyakorlatban
Teendőink már a lakásban elkezdődnek, mégpedig komposztálható hulladék elkülönített gyűjtésével. Erre a célra érdemes fedett tárolóedényt (kukát) használni, amit télen hetente, nyáron lehetőleg egy-két naponta ürítsünk a kerti tárolóba.
Mit szabad a komposztba dobni
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mely hulladékokat dobhatjuk a komposztba. A lakásból a zöldség és gyümölcs eredetű hulladékok, a tojáshéj, kávé- és teazacc, szobanövények és vágott virágok maradványai, virágföld, növényevő állatok ürüléke forgácsalommal, szőr, toll, kerülhet a gyűjtőbe. Kis mennyiségben kerülhet bele fahamu, a papírok közül kizárólag a selyempapír és a tojásos doboz, illetve apróra darabolt vászon. A kertből lenyírt fű, elszáradt virág és növénypalánta, falevél (kivéve a diófáé), lehullott gyümölcs, virágzás előtti gyom (évelők csak fonnyasztás után), összeaprított ágak, gallyak, fűrészpor, faforgács, fakéreg és szalma. Minden említett hulladék lehetőleg darabolva, aprítva kerüljön a tárolóba, mivel ezzel meggyorsítjuk az átalakulás folyamatát.
Mit nem szabad a komposztba dobni
Véletlenül se kerüljön a komposztba üveg, fém, műanyag, gyógyszer, vegyszer, bármilyen mérgező anyag, ételmaradék, csont, hús, olaj vagy zsír.
A beteg növényi részek és a krumpliszár komposztba keverését szintén kerüljük, mert növelik a növénybetegségek terjedésének kockázatát.
Maga a komposztálás a szabadban történik vagy egy szabadon álló kupacban, vagy egy erre a célra kialakított tárolóban. Háztartások esetében inkább az utóbbi ajánlott, mivel kisebb helyet foglal, és esztétikusabb is. Fontos hogy a tároló aluról nyitott legyen, hogy a felesleges nedvesség távozni tudjon, illetve, hogy a rovarok és a földigiliszták hozzáférjenek. A megfelelő oxigénellátás érdekében semmiképp se legyen zárt falú, az oldalán legyenek rések vagy lyukak.
Maga a tároló az esetek többségében fából vagy műanyagból készül. Előbbit minimális barkácstapasztalattal, vagy némi utánajárással magunk is könnyen elkészíthetjük, szinte nullára csökkentve a komposztálás költségeit. A fából készült tárolót még barátságosabbá tehetjük, ha réseihez, díszbabot, vagy tököt ültetünk, ráadásul a levelek árnyékolnak akadályozva a komposzt kiszáradását. A boltban vásárolható műanyag tárolók kissé drágák, viszont a fa szerkezetűekre jellemző 3–4 évvel szemben akár 10 évet is kibírnak.
Nem mindegy, hogy kertünkben hol helyezzük el a tárolót. Ha a ládának nincs teteje, igyekezzünk olyan helyet találni neki, ahol nem éri sok napütés, mivel az kiszárítaná komposztunkat. Szintén előnyös, ha a tárolót jó vízelvezetésű területen helyezzük el, hogy a csapadék ne áztassa el tartalmát. Gödörben semmiképp se komposztáljunk, mivel az ellehetetleníti a szellőzést.
Ha megvan a tárolónk, és helyet is találtunk neki, azonnal el is kezdhetjük használni. Előnyös, ha komposztunk alulról is szellőzik, ezért az első réteg durva anyag legyen, például faapríték vagy forgács. Ezután rétegesen kövessék egymást a nedves, zöld hulladékok, illetve a szárazabb faalapú hulladékok. A konyhai hulladékok időben egyenletesen, amíg a kerti hulladékok szakaszosan, illetve szezonálisan keletkeznek. Azokban az időszakokban, amikor nem keletkezik faalapú hulladékunk, olykor bontsuk meg a konyhai hulladékok túlsúlyát egy-egy réteg erre a célra félretett faforgáccsal. Esetleg adalékként adhatunk hozzá néha földet is, de ez nem alapszükséglet.
Amikor megtelt a tároló, keverjük át alaposan vasvillával vagy lapáttal, hogy a massza homogénebb legyen, ezzel segítjük a lebomlás folyamatát. Ezután állítsuk be a nedvességét, ha száraznak ítéljük, adjunk hozzá némi vizet vagy nagy nedvességtartalmú komposztálható hulladékot. Ha túl nedves, akkor száraz hulladékkal egészítsük ki. Ezután már ne adjunk hozzá újabb hulladékot, mert az lassítja a folyamatot, a továbbiakban keletkező hulladékot ettől elkülönítve gyűjtsük. Erre két megoldás lehetséges: használjunk 2–3 tárolót váltásban, vagy a megtelt tárolót ürítsük ki, tartalmából alkossunk kupacot és fedjük le gallyakkal, majd a megürült tárolóba folytassuk a gyűjtést. Ezt követően körülbelül 1–2 havonta keverjük át a komposztot, és ellenőrizzük a nedvességtartalmát.
A friss komposzt körülbelül 4–6 hónap múltán alakul ki, amely csak veteményesek, fák, cserjék őszi betakarására használjunk.
Az érett komposzt a körülmények függvényében 6–12 hónap alatt jön létre, ekkor már szinte teljesen homogén, csomómentes, barnás színű, laza szerkezetű lesz. Ebben a tápanyagok a növények számára könnyen felvehető formában vannak jelen, így bármely növény ültetésénél, talajjavításánál felhasználhatjuk, előtte azonban érdemes átrostálni.
Folytatás Facebook-kal