Gyorsabb, mint a szög

Gyakran előfordul, hogy miután elvonulnak az asztalosok, elkészülnek a beépített bútorok, a boldog tulajdonosok egyszer csak arra eszmélnek, hogy a szegőléc lepattant...

...a díszléc elválik az ajtótól, egyszóval, hogy az apróbb, de a szépség szempontjából igencsak lényeges elemek egész egyszerűen nem akarnak a helyükön maradni. Ilyenkor következik a telefonálás, a reklamáció, majd a nagy nehezen ismét kirendelt szakemberek - akikkel megint csak időpontot egyeztettünk, akik miatt szabadnapot vettünk ki, akik elfelejtettek eljönni, akiknek ismét telefonáltunk, akik végül megérkeztek, persze késve -  előkapják a házigazda legnagyobb rémületére az aprószöget és a kalapácsot. Aki látta már, milyen az, amikor a frissen elkészült gyönyörű furnéros vagy fa szekrényébe szorgos ujjak szögeket vernek – még ha utána speciális gittel igyekeznek is eltüntetni a szögfejeket és a pusztítás egyéb nyomait, nos annak nem kell sokat magyaráznom, hogy nem épp a legmegnyugtatóbb látvány. De mit tegyen szegény asztalos, ha a sziloplaszt nem akar megragadni?!

Nos nemrégiben varázslatos trükknek voltam szemtanúja, s mint később, faggatózásom után kiderült, a mágikus fortély bemutatója nem végzett sem bűvésztanfolyamot, sem varázslóiskolát. A hétköznapinak látszó asztalos fiúk összeszerelték a szekrényt. Aztán elővették az előre elkészített, pácolt, lakkozott, gérbe vágott léceket. Megmérték a pontos helyüket, aztán amúgy egyszerűen, ahogy hozták, szögek és kulimászok nélkül a függőleges felületre illesztették őket. Aztán elővettek egy gumikalapácsot, és finoman megütögették a léceket. Amikor elengedték őket, azok csodák csodája a helyükön maradtak.

Nem kunkorodott el a végük, nem állt el a szélük, ott voltak, mintha mindig is ott lettek volna. Közelebb óvakodtam és megtapogattam őket. Úgy hozzánőttek a szekrényajtóhoz, mintha egybe faragták volna őket. Nem értettem, hiszen nem hoztak magukkal tubusos ragasztót, nem használtak – hisz láttam, amikor csinálták – két oldalas ragasztószalagot ( ami persze amúgy sem fogta volna meg a léceket) és persze nem is szögeltek, hála Istennek. Akkor meg mitől ragadtak oda ilyen tökéletesen, bombabiztosan, leszerelhetetlenül? Hogy nem szemfényvesztés, az kiderült, csupán egy remek találmány. Egy új ragasztót használtak, ami tényleg fantasztikus, mire képes.

A ragasztandó felületeket, azaz a lécek alját illetve a szekrények ajtaját az adott csíkban, még a műhelyben finoman bekenték és hagyták megszáradni. Annyira szárazak voltak, hogy nyugodtan megfoghatták őket, anélkül, hogy bármit megfogott volna. Az új asztalos ragasztó lényege, hogy a két ragasztóval kezelt felületet, ha száradás után bármikor (akár évek múlva is) egymáshoz illesztik, és erőhatással egymáshoz nyomják, - jelen esetben erre szolgált a gumikalapács - akkor a felületek olyan erővel kapaszkodnak egymásba, hogy szinte lehetetlen szétválasztani őket. Ráadásul száradás után nem is büdös, hiszen semmilyen egészségre káros anyagot nem tartalmaz. Magyarul ez a Plastdur Holz furnér pillanatragasztó olyasmiket is megragaszt – élzárókat, furnérokat stb. - amelyeket korábban csak préseléssel tudtak megoldani, ha megtudtak. Általában nem szoktam lelkesedni az ilyesmikért, de ez tényleg remek. Itthon is kipróbálom majd. A szögeket pedig elfelejthetjük, én legalábbis az én ügyfeleimnél biztosan…