A központi porszívó nem újkeletű találmány, régi, elegáns társasházakban, nagypolgári villákban gyakran alkalmazták. Idővel aztán irodaházakban, középületekben jelent meg inkább, mostanában viszont ismét felfedezték: a modern lakóházakból kiszorulni látszanak a hagyományos készülékek és aki teheti, inkább központi porszívóra vált.
Ki ne ismerné az érzést, mikor a lakásban széttekintve megállapítjuk, „honnan ez a sok por, pedig rendszeresen takarítunk”? Nem is sejtjük, hogy egy hétköznapi, átlagos életvitellel mennyi port gyártunk magunk köré: a ruházatunkról leváló anyagok, a papírok, mind porforrást jelentenek, a bőrünkről, hajunkról, a háziállataink szőrzetéről, szobanövényeinkről, a beszökő rovarokról ugyancsak komoly mennyiségű szerves és szervetlen por kerül a felületekre, az ágyneműkről nem is beszélve. Szellőztetéssel ugyan nagy koncentrációban kijutnak a szabadba, cserébe viszont kapunk jókora adag szálló port kintről, ami városi viszonyok között fém-oxidokat, kormot, gumiszemcséket, földet, homokot tartalmaz. A por aztán lassan leülepszik a szőnyegek szálai közé, a nehezen hozzáférhető zugokba, a nagyobb bútorok alá, mögé, a burkolatokra, látható és láthatatlan helyekre. A gyakori porszívózás megoldást jelent, ám a magunkkal vonszolt készülék, a porzsák vagy tartály ürítése, az innen kiszóródó por rémképe folyton a szemünk előtt lebeg. Ideje más megoldást keresnünk!
Mi az a központi porszívó rendszer?
A központi porszívó rendszer három elemből épül fel:
- általában a háztartási helyiségben elhelyezett központi porszívóból,
- az aljzatba süllyesztett csőhálózatból,
- a lakótérben található falicsatlakozókból.
A takarítás egy könnyen kezelhető gégecsővel történik, melyet a falicsatlakozóba kell csatlakoztatni. A beszívott por a csőrendszeren át a központi porszívó szűrőrendszerébe kerül. Itt a ciklonikus porleválasztás következtében a nagyobb porszemcsék a porgyűjtő tartályba jutnak, míg az asztmatikus panaszokat okozó poratkák, mikroorganizmusok a gép közelében elhelyezett kifújó nyíláson keresztül a szabadba távoznak, tökéletes higiéniát biztosítva ezzel a lakótérnek.
Hagyományos készülék vs. központi porszívó
Ha hagyományos porszívóval takarítunk, akkor a készüléket (és benne a porzsákot) magunkkal húzzuk a lakásban. A központi porszívó rendszer esetében viszont a porszívó egység és a porgyűjtő fix helyen van elhelyezve. A ház falába csőhálózatot építenek be és a kívánt helyeken porszívó csatlakozókat integrálnak a falba. A porszívócsövet ezekbe a csatlakozókba kell dugni, így a porszívózás során csak a porszívó csövét visszük végig a lakáson.
Az igazi különbség a két porszívózás között, hogy amíg a hagyományos porszívó a beszívott levegőt a lakás levegőjébe visszafújja, addig a központi porszívó rendszernél a kifújt levegő a szabadba távozik. Ezért a központi porszívó azoknak jelent jó alternatívát, akik allergiával küzdenek, vagy szeretnék gyermekeiket pormentes környezetben nevelni.
A Levegő Munkacsoport vizsgálata szerint ólom és más nehézfémek, rákkeltő, illetve hormonkárosító anyagok találhatók a lakások, iskolai tornatermek és óvodák porában.Azt vizsgálták, hogy mennyire biztonságos ennek a lerakódott pornak porszívóval nekiesni és arra jutottak, hogy kifejezetten nem az: a felszívott por egy részét a porszívók zöme átengedi, telefújva velük a lakás levegőjét. Ráadásul a nagyon apró, legmérgezőbb részecskék jutnak át különösen nagy arányban.
A központi porszívó használata
A takarítás a központi porszívóval ugyanúgy történik, mint a hagyományos készülékkel. A különbség a következő: csak a falicsatlakozóba csatlakoztatott gégecsövet kell magunkkal vinni, tehát maga a munkafolyamat egyszerűbb, könnyebb és veszélytelenebb, mint a hagyományos porszívókkal.
A központi porszívó bármilyen felület tisztítására alkalmas, hisz a rendszerekhez rengeteg féle takarítófej csatlakoztatható, melyekkel alaposan tisztíthatók járófelületek a kőtől a fáig, bútor kárpitok, függönyök. A speciális nedves felszívó tartály használatával, mely megakadályozza, hogy a folyadék a csőrendszerbe jusson, folyadék is felszívható a készülékkel. A tartályt a csőhálózat bármelyik falicsatlakozójára csatlakoztathatjuk.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy falicsatlakozóról kb. 35 m2-es felületet lehet kitakarítani. Az ajtók közelében elhelyezett falicsatlakozók számát azonban a ház alapterülete, illetve a helyiségek elhelyezkedése határozza meg.
A zajtól sem kell tartanunk, a készülék alapvetően nem hangos, hisz általában egy távolabbi helyiségbe van beépítve és a lakótérben csak a levegő áramlásának nesze hallatszik.
Mivel a falicsatlakozóban található vezérlőhálózati kábel törpefeszültségű, azaz 12 Voltos, ami az emberre ártalmatlan, az áramütés veszélye egyáltalán nem áll fenn.
Logikusnak tűnhet, hogy központi porszívót inkább egy nagy méretű lakásba érdemes beépíteni, pedig ez nem törvényszerű. Egyes berendezések, melyek a központi porszívók valamennyi tulajdonságával rendelkeznek, de minimális helyigénnyel beépíthetők, a kis alapterületű otthonokban is hasznosak lehetnek. Tehát a lakás mérete nem lehet akadály! A méretükhöz képest nagy teljesítménnyel bíró központi porszívók telepítésekor minden igényre létezik megfelelő megoldás. Ha nem lehet süllyeszteni, egyes esetekben falon kívül is elhelyezhetők; ha nem lehet közvetlenül külső falra tenni, akkor belső helyiségből is a szabadba vezethető a beszívott levegő.
Szinte dugulásmentes rendszer
Minimális a dugulásveszély a csőrendszerben, hisz a falicsatlakozó 90°-os könyökkel csatlakozik a csőhálózatra, melyen keresztül csak kisméretű dolgok képesek áthaladni. Ami itt átment, az már biztosan tovább jut a csőhálózat 45°-os könyökein keresztül. Ezen túl a 30 mm átmérőjű gégecső még tovább szűkíti a beszívható nagyobb méretű dolgok körét, melyek az esetleges dugulásveszélyt okozhatják.
Hova kerül a beszívott por?
A beszívott por a csőhálózaton keresztül eljut a háztartási helyiségbe, garázsba vagy akár az erkélyen elhelyezett központi porszívó szűrőrendszerébe. Itt megszűrődik és a ciklonikus porleválasztás következtében a nagyobb részecskék leesnek a porgyűjtő tartályba, míg a kisebb részecskék, az asztmát okozó poratkák, mikroorganizmusok a szabadba távoznak. A lakótér levegője így egészséges marad és nincs szükség utólagos portörlésre sem.
A lakossági porszívók esetében a rendszereket úgy tervezik, hogy a porzsák használata nem kötelező, a porgyűjtő tartály ürítése könnyedén, higiénikusan megoldható. Természetesen lehetséges porzsákkal is használni a készülékeket.
Ez is érdekelhet
A központi porszívó rendszer telepítése
A központi porszívó rendszer alapszerelése az új ház építésekor (szerkezetkész állapotban), vagy a meglévő ház átalakításakor történik, mivel a csőrendszert az aljzatbetonba kell besüllyeszteni.
A falicsatlakozókat a járószinttől kb. 30 cm-es magasságban süllyesztik a falba. Többféle falicsatlakozóból is választhatunk, melyeket ízlésesen tudunk az adott helyiség berendezéséhez illeszteni.
A telepítésének nincsenek speciális igényei. A villany-, vagy fűtésszerelővel ajánlott egyeztetni erről, vagy eleve a forgalmazóhoz fordulni.
Utólagos telepítés
Az aljzatba süllyesztett csőhálózat miatt átalakítás, felújítás alatt lévő házakba lehetséges a telepítés. Bizonyos esetekben azonban mód van arra is, hogy a csőhálózatot ne besüllyesztve, hanem falon kívül, akár álmennyezetbe vezessük el. Az utólagos beszerelésről szakemberrel ajánlott konzultálni.
Karbantartás
A központi porszívó hosszú élettartamú, speciális szűrővel rendelkezik, mely egyszerűen kiemelhető és rendszeres tisztításra szorul, hogy a berendezés minden esetben hatékonyan működhessen. Ezen túl a berendezés karbantartást nem igényel. Normál körülmények között a szűrőcsere 5-10 évenként szükséges, a motor szénkeféit 500 munkaóra után érdemes cseréltetni.
A központi porszívó rendszerek tehát egyáltalán nem a luxusról szólnak, sokkal inkább természetes velejárói az energiatakarékos, modern és nem utolsó sorban egészséges épületeknek.
Folytatás Facebook-kal