A talajjal érintkező szerkezetek hőszigetelését a hagyományos épületeknél gyakran elhagyják, de a passzívházaknál nem ritka a 25 cm vastag padlószigetelés sem. Vizsgáljuk meg tehát, kell-e egyáltalán szigetelni a talajjal érintkező épületszerkezeteket?
Mit mond a rendelet?
A 7/2006 TNM rendelet, mely az épületek energetikai jellemzőit határozza meg, nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. Szükségesnek tartja az épület kerülete mentén 1,5 méter széles sávban a hőszigetelést, de ez részben, vagy egészben felkerülhet akár a lábazatra is.
Ez is érdekelhet
Kisebb épületek esetén (jellemzően családi házaknál) a külső határoló falakat övező, sávban elhelyezett hőszigetelés nem jó megoldás. Nem lehet a lakás közepén egy 10-20 cm mély „medencét” létrehozni, ezért vagy betonnal kell síkba hozni a felületet, vagy – ami szerencsésebb – az egész padlót kell szigetelni. A fent idézett rendelet azt is megengedi, hogy csak a lábazatot szigeteljék, és a padlóba ne kerüljön semmilyen hőszigetelés.
Mit mutat a gyakorlat?
Szükséges-e akkor egyáltalán a padló hőszigetelése? Mindenképpen. Egyrészt azért, mert jelentős mennyiségű energiát (számításoktól és épületektől függően 10-22%) vesztünk a padlón keresztül, amit semmiképpen sem nevezhetünk elhanyagolhatónak. Számos tényezőtől függ, hogy egy adott épületen mekkora a padló részaránya a hőveszteségből. A számok ráadásul időben is változnak, hiszen, ha utólag szigeteljük a homlokzatokat, vagy a padlásfödémre Austrotherm Padlap hőszigetelést teszünk, úgy jelentősen lecsökken a hőveszteség ezeken a szerkezeteken keresztül, míg a padló ugyanannyi hőt von el, mint korábban. Ezzel a részaránya az egész épület energiaveszteségéből növekszik. Azt se feledjük el, hogy a talajon fekvő padló az az épületszerkezet, melyet utólag nem, vagy csak nagy nehézségekkel és költségesen tudunk szigetelni. Érdemes tehát az építés során kialakítani azt a hőszigetelést, ami hosszútávon, 50-100 éven keresztül szolgálja az energiatakarékosságot.
Milyen anyagot válasszunk a szigeteléshez?
A magas követelmények azonban nem csak a szerkezetekre, hanem az anyagokra is vonatkoznak. Talajba csak nagy nyomószilárdságú, nedvességet csak minimálisan felvevő hőszigetelő termékeket lehet tenni. Ilyenek például azt Expert típusú formahabosított EPS lemezek, illetve az extrudált hőszigetelő anyagok (XPS). Ezek alkalmasak mind a pincefalak, mind a padlók hőszigetelésére. Vízszigeteléssel védetten viszont már szóba kerülhetnek a gazdaságosabb, AT-N100, AT-N150 típusú hőszigetelések, illetve ezek GRAFIT® változatai.
Hagyományos épületek esetében is fontos, hogy a hőszigetelés vonala megszakítatlan legyen, hogy ki tudjon alakulni a termikus burok. Ennek hiányában hőhidak jönnek ugyanis létre, ami nem csak energiaveszteséggel jár, hanem páralecsapódás, penészesedés is kialakulhat.
Passzívházaknál a fokozott hőszigetelés miatt különösen figyelmesen kell eljárni, hogy ezeket elkerüljük. Ezért a passzívházak gyakran lemezalapra épülnek, melyek alá a statikai számításokkal meghatározott nyomószilárdságú hőszigetelő anyagok kerülnek, többnyire formahabosított EPS és XPS termékek. Az Austrotherm Expert nyomószilárdsága meghaladja a 200 kPa-t, míg az XPS habok 300-500-700 kPa értékkel is bírhatnak. Ezek az anyagok már képesek elviselni az egész épület súlyát. Az alkalmazott vastagság legalább 24 cm legyen.
Rövid videó a hőszigetelés elhelyezéséről: