A futónövények jellegüknél fogva a kreatív kertészek legjobban és legszabadabban alakítható eszközei. Érdemes hát kísérleteznünk velük, mert nem csak szépek, hanem rendkívül hasznosak is.
Sokan ellenzik, de egyre többen kedvelik a homlokzatokat borító futónövényeket. Például a borostyán esetében előfordulhat, hogy tönkreteszi a vakolatot, mert hajtáseredetű tápgyökerével behatol a fal repedésein, elszívja a vizet, azokban növekszik, és statikailag meggyengíti az épületet. Ha azonban a ház kifogástalan, repedésektől mentes, akkor nincs miért aggódni. Hasonló a vadszőlő is: ha a tágulási hézagokba, repedésekbe belenő a szára, s hagyjuk rossz helyen megvastagodni, akkor kárt tehet. Okosan telepítve azonban ezek a problémák mind elkerületőek.
Mérlegeljünk, mielőtt döntünk
A homlokzatokra futtatott növények ellenzői többek között a fal nedvesedését, szennyeződését, a túlzottan elszaporodó rovarokat, a rágcsálók vagy a betörők számára könnyű bejutást, de legfőképpen az épület falainak károsodását szokták felsorolni. Ennek ellenére a hőhatások okozta károsodásokkal (repedések) szemben is véd a növényborítás a hőszigetelő képességének köszönhetően. A fokozottabb nedvesedés nem állja meg a helyét, hiszen a fal nedvességtartalmát az esőzés határozza meg, a futónövények pedig ettől megvédik. Tény, hogy a jól telepített egészséges növényzet saját élővilágot alakít ki – ha a kihaló fajok sokaságára gondolunk – akkor ennek inkább örülni kell, mint bosszankodni. A rágcsálókkal kapcsolatos aggályok pedig egyáltalán nem helytállók, a csupasz falakon ugyanolyan gyorsan bejutnak, mint amelyeket futónövények borítanak.
Előnyök
Számos előnyüket közül a legfontosabbak: egyrészt ökológiai szempontból felmérhetetlen jelentősége van a zöld homlokzatoknak, különösen a sűrűn beépített városokban. Úgy, ahogy a többi növény - a szén-dioxid lekötésével és az oxigén kibocsátásával - jelentősen javítják a szennyezett városi levegő minőségét. Levélzetük porszűrőként is működik, minél durvább a levelek felülete, annál hatékonyabb a szűrőfunkció. Másrészt, nyáron hűtőhatásuknak köszönhetően a faltól egy méternyire is alacsonyabb hőmérséklet mérhető, mint máshol.
Bizonyított tény az is, hogy a befuttatott falak hőszigetelő képessége sokkal jobb, mint a növényzet nélkülieké. A mérések szerint a nyári kánikulában a fejlett lombozatú futónövény takarta falak felszínének hőmérséklete mintegy 30 °C-kal is alacsonyabb lehet, mint egy hasonló tájolású és tulajdonságú növényzet nélküli falé. A lombozat és a fal közötti légpárnáknak köszönhetően télen az örökzöldekkel befuttatott falak hőmérséklete átlagosan 2 °C-kal magasabb, mint a hasonló tulajdonságú, de csupaszon hagyott falfelületeké.
Tájolásfüggő ültetés
Hogy az épület hőgazdálkodásában a futónövények hőszigetelő hatását jól érvényesítsük, nem mindegy, hogy milyen tájolású, mennyire napsütötte falhoz milyen növényt ültetünk. A napsütötte déli fekvésű falakra lombhullató növényeket célszerű választani, mert nyáron hőszigetelnek, télen viszont - a lombozat nélkül - engedi a falat felmelegedni. Erre kiválóan alkalmasak a közismert vadszőlő fajták. Az olyan a falak mellé, amelyeket alig vagy soha nem ér nap, viszont örökzöldet érdemes ültetni – mint például borostyánt.
Amit a futónövényekről tudni kell
Az építészeti megfontolásokon kívül és az esztétikai szempontokon túl ahhoz, hogy jól válasszunk, tisztában kell lenni a futónövények fontosabb tulajdonságaival: a növekedési gyorsaságával, azzal, hogy milyen módon kapaszkodik a növény és, hogy milyen terhelést jelent a homlokzatra. A homlokzatra futtatható futónövények két nagy csoportba oszthatók: önkapaszkodók és támasztékra futók. A körültekintőbb felmérést az önkapaszkodó - a falra közvetlenül felfutó - növények telepítése igényel.
A zöldhomlokzatok kialakítására hazánkban leggyakrabban a támrendszert nem igénylő fajokat, például az őshonos borostyánt (Hedera helix) használják. Az örökzöld, árnyékkedvelő, így az északi falakhoz kiválóan telepíthető növény elsősorban leveleivel díszít. A telepíthető növények közül az egyik legnagyobb négyzetméterenkénti zöldtömeget fejleszti. A borostyán akár 30 méter magasra is felfuthat, de kedvezőtlenebb körülmények között is eléri a 10 métert. Nagy előnye, hogy igénytelen a talajjal és a klímával kapcsolatban is és városi körülmények között is hosszú életű (akár 150 év). Nem tűri a pangó nedvességet, a talajtömörödést és a fagy miatt fellépő kiszáradást.
Ez is érdekelhet
Szintén elterjedtek az Észak-Amerikából származó ötlevélkéjű és az ázsiai eredetű háromkaréjú vadszőlő fajok (Parthenocissus quinquefolia és P. tricuspidata). A borostyánhoz hasonlóan a vadszőlőfajok is hosszú életűek, 10 méter fölé nőhetnek és a metszést jól tűrik. Leveleik októberben narancssárgára vagy vörösre színeződnek. A napos déli falakat kedvelik. A két faj között az az eltérés, hogy míg az ötlevélkéjű faj elsősorban függőleges irányban terjeszkedik, addig a háromkaréjú vadszőlő ágai inkább vízszintesen futnak.
Nyugat-Európában egyre gyakrabban ültetik a kínai lilaakácot (Wisteria sinensis). Ez a lombhullató faj a fent említettektől jelentősen eltér, mivel szárának csavarodásával kapaszkodik és ezért támrendszert igényel. A hosszú életű növény a napos-félárnyékos falakat kedveli. Lila fürtvirágzata május-június hónapokban nyílik. A talajtömörödésre érzékeny.
Ezek mellett más fajok is alkalmasak a zöldhomlokzatok befuttatására, például a virágukkal díszítő loncfélék (Lonicera sp.), a trombitafolyondár (Campsis radicans), az iszalag (Clematis sp.) és futórózsafajok (Rosa sp.), valamint a szőlőfélék (Vitis sp.).
A családi házak homlokzatának árnyékolására egynyári, támrendszert igénylő fajokat is használhatunk. Az itt alkalmazható fajok vagy virágukkal díszítenek - mint például a hajnalka (Ipomoea sp.) és a sarkantyúkafajok (Tropaleoum sp.) - vagy termésük ehető, mely esetbe az uborka (Cucumis sp.), és egyes tök (Cucurbita sp.), illetve babfajok (Phaseolus sp.) említhetők példaként. Minden esetben szükséges a támrendszer kialakítása.
A futónövények ültetése
Ha a gondos előkészítésen túl vagyunk, akkor a legegyszerűbb a cserjék elültetése. A fő ültetési időszak a tavaszi és az őszi hónapok, de nyáron is ültethetők, ha biztosítjuk a kellő öntözést. Az 50x50 centis ültetőgödrök – a növény növekedési tulajdonságaitól függően – de általában egy–másfél méterre legyenek egymástól. A növényt kivéve a műanyag tartóból, a gyökerét meg kell tépdesni azokon a helyeken, ahol a szűk hely miatt spirálisan kezdett el növekedni. Majd a marhatrágyával dúsított földdel betakarjuk a tövét és meglocsoljuk. Amikor elkezd növekedni, a hajtásokra oda kell figyelni, és vezetni kell, hogy a megfelelő helyen tudjon megkapaszkodni – az első időszakban az önkapaszkodós növényeknek is szükségük van erre a segítségre.
Folytatás Facebook-kal