Egy épület szerkezeti elemei közül a kémény az, ami a legintenzívebb állagromlást szenvedi el a használat során. A nem éppen esztétikus látvány csak a kisebbik baj, az életveszélyes használat ennél súlyosabb probléma.
Egy ház rendeltetésszerű, biztonságos használata nem csak azt jelenti, hogy a benne lakók megfelelő kényelemben, akut vészhelyzet nélkül élhetik mindennapjaikat, hanem azt is, hogy az épület a határoló környezetére sem jelent balesetforrást, nem okoz anyagi kárt, illetve egészségkárosodást. A romos, szétmállott kéménycsoportok, szétesett, elkorhadt, korrodált kéménylépcsőjárdák, ledőlt antennák, hiányos és szakadozott hófogó rácsok, lecsúszott, az ereszcsatornában landolt cserepek látványa mindennapos, ha kisebb-nagyobb városaink belső részein, régi épületek tetejére téved a tekintetünk. Ezek külön-külön is balesetveszélyesek.
A romlás okai
- A régi, belvárosi házaknak 70-100 év az átlagos életkora
- Többnyire falazott kéményűek, melyek eredetileg a szilárd tüzelés füstgázának elvezetésére szolgáltak
- A 60-as, 70-es években, a gáztüzelés intenzív terjedése idején még egyáltalán nem foglalkoztak az égéstermék elvezetésével
- A korábbi kéménytechnika elmaradott színvonalú volt
- Meg kell említeni az eróziós hatásokat - szél, napfény, csapadék, fagyok – és a korróziós hatásokról – füstgáz égéstermék hőhatása, kémhatás, kondenzátum hatása.
Ez is érdekelhet
Ha egy épületet 15-25 évente felújítanak, a kémény ennél sűrűbb gondoskodást igényel. Tanácsos teljeskörű állagfelmérést végeztetni, ebbe bevonni építészt, statikust, épületgépészt, majd a diagnózis alapján ütemtervet készíttetni.