Naponta legalább 8-10 órát töltünk a lakásunkban és sokszor ide menekülünk a légszennyezés elől is. De arra nem gondolunk, ha elhanyagoljuk a lakás szellőzését, bent rosszabb minőségű levegőnk lesz, mint akár odakint.
A belső (épületekben, házakban lévő) levegőminőség kérdését senki sem veszi igazán komolyan: régen is volt levegőnk, most is van, és különben is szigetelünk, nyílászárót korszerűsítünk. Pedig sajnos nem ez a helyzet. 20-30 éve az autóforgalom csak a töredéke volt a mainak és kevesebb volt a városlakó is. Azaz a külső levegőminőség a városokban folyamatosan, mára drasztikusan romlott (lásd szmog), azaz a hagyományos „ablaknyitásos” szellőztetéssel sokszor inkább kárt okozunk, mint használunk.
Másfelől az elmúlt évtized rosszul értelmezett energiaracionalizálási törekvései miatt sok helyen lecserélték a nyílászárókat fokozott légzárásúra, és ezzel mintegy légmentesen leszigetelték a lakótereket. Nincs szellőzés (legfeljebb ablaknyitással, ami energiapazarló, másrészt azzal beengedjük a kinti szennyezett levegőt és hidegben még csak meg sem csináljuk), így a zárt helységekben feléljük az oxigént, feldúsul a széndioxid, ami fejfájáshoz, egészségkárosodáshoz, romló teljesítményhez vezet.
E hatás pontos megismeréséhez – és bemutatásához – műszerrel megmérték egy modern nyílászárókkal felszerelt hálószoba éjszakai széndioxid koncentrációját (a légkör CO2-tartalma kb. 400 ppm-re tehető, ez látható a grafikonok kiindulási értékeként is). Jól látható, hogy egy hermetikusan zárt szobában, ha minden nyílászáró csukva van, akkor a szoba CO2 tartalma a kiindulási érték 6-8 szorosára nőhet reggelre, miközben az 1000 ppm felett már nem számít jónak, „fogyaszthatónak” a levegő. A szellőzés jelentőségét mutatja, hogy már egy bukóra nyitott ablak is megfelezheti ezt a növekedést.
Ha elhanyagoljuk a lakás szellőzését, akkor otthon nem jobb lesz a levegő, mint az utcán, hanem rosszabb. Az okok egyszerűek csak kevéssé közismertek: behordjuk például az utcai szennyeződéseket a ruháinkon, cipőinken, illetve maga a textília (pl. ruházat, szőnyeg, kárpit) egy rendkívül szennyező anyag, láthatatlan porral látja el az épületek belsejét.
A szellőzésre, levegőcserére tehát egészségügyi szempontból feltétlenül szükség van, de milyen lehetőségeink vannak?
- Szellőztetés: a legegyszerűbb, egyben a leginkább energiapazarló és egészségkárosító megoldás.
- Légbevezető: ez az egyik legolcsóbb, egyben legkevésbé kielégítő és esztétikus megoldás; emellett nem is komfortos és nagy hőveszteséget eredményez a hidegebb napokon.
- Nem hővisszanyerős gépi szellőztetés: közepes árkategóriájú megoldás, azonban meleg itt sem marad meg a helyiségben – viszont a levegőt megfelelő minőségen tartja.
- Hővisszanyerős gépi szellőztetés: ez egy helyiségre vonatkozik, de lehet központi is. Az ár ebben az esetben a legmagasabb, cserébe magas komforttal bír és energiatakarékos, tehát hosszú távon megtérül környezetünk és pénztárcánk szempontjából is.
Ez is érdekelhet
Az idei év elején napokon át vezető hír volt a szmogriadó, amit a légszennyező anyagok magas értékei miatt a fővárosban és több más magyar városban is ki kellett hirdetni. A közterületeken tehát a hatóság figyel, és kvázi beleszól abba, hogy milyen legyen a levegő minősége – erre találták ki a szmogriadót. Arra viszont senki más nem figyel, hogy saját otthonunkban milyen a levegő minősége, és mit teszünk, vagy éppen nem teszünk ez ügyben.
A probléma pontos felméréshez és bemutatása érdekében ez esetben is pontos műszeres mérés történt a fővárosi agglomerációban, Rádon (Rád község Pest megyében, a Váci járásban található). Az adatok a legutóbbi szmogos időjárás utolsó napján (2017. január 30.) készült felmérés összegzései. A mérés során a szmogriadók legkritikusabb paraméterét az átlagos szálló por koncentrációt vizsgálták a szabadban, és egy lakásban csukott nyílászárók, nyitott nyílászárók és bekapcsolt szellőztető rendszer mellett.
A hivatalos adatok alapján a kisméretű részecske szennyezés (szálló por) riasztási küszöbértéke 100 (µg/m3). Rádon aznap szabadtéren bőven 300 fölött volt ez az érték. A hagyományos szellőztetés (ablaknyitás) során a lakásban mérhető érték 135-re ugrott, azaz a szelőztetés után a lakásban bent is magasabb volt a szálló por koncentráció, mint a szmogriadó küszöbértéke. Azonban a gépi szellőztetés bekapcsolás után ez az érték normálisra (80) csökkent, és e tartományban maradt hosszabb távon is, azaz a gépi szellőztetés (és szűrés) a szennyező anyagok mértékét gyorsan a felére, harmadára tudja csökkenteni.
Megújuló szabályozás
Magyarországon az újonnan épülő családi házaknál az esetek több mint felében már a tervezés során felmerül a szellőztetés témája, azonban a kivitelezésre sokszor már nem kerül sor. A szabályozás azonban változik, 2019-től minden új építésű középületben, 2021-től pedig már minden épületben – tehát a családi házaknál is – kötelező lesz a gépi, hővisszanyerős szellőztetés beépítése.
Folytatás Facebook-kal